Lázár Kati és Jordán Tamás tavaly toborozta a Műhely tagságát, s A két veronai nemes bemutatója alapján kellemes tapasztalatokat szerezhetünk a tanoncokról. Érzékelhető, hogy kiválasztásuk fő szempontjául nem a különböző típusoknak és szerepköröknek való megfeleltetés szolgált, hanem a személyiségük keltette fel a két tanár kíváncsiságát. S az első produkció igazolni látszik a felvételi módszert. Bebizonyosodik, hogy akik Jordánt és Lázárt érdeklik, azok engem – a nézőt – is érdekelnek.
Shakespeare korai vígjátékát játsszák. A két veronai nemes talán a leggyengébb darabja a zseni életművének, s még ez is elragadó. Friss, eleven, sebes sodrású komédia. Fiatal játszóknak és fiatal nézőknek való. S a Merlinben bájosan és temperamentumosan adják elő. Nincs az a komor néző, aki képes lenne ellenállni nekik. Hogy is tehetné, hiszen amint belép a terembe, máris a reneszánsz Itáliában találja magát. Sőt, maga is nyüzsgi a nyüzsgést, ahogyan helyet keres a körbeépített nézőtéren. Közben a veronai árusok megkörnyékezik, hogy vegyen az almából, narancsból, nápolyiból. És vesz, mert olyanok ezek a gyerekek, mintha nem is játszanának. Mindentelhisz Unokák.
/Népszava 1992.04.07. Stuber Andrea/